- Ha megtisztelsz bennünket bizalmaddal, válaszolunk, várhatóan legalább egy, legfeljebb két hét múlva. Az ennél sürgősebb helyzetekkel érdemes egy segélyvonalat (112 vagy a 116-123) felhívni vagy egy gyorsabban válaszoló felületet megkeresni.
- A rovat nyilvános, bárki hozzászólhat az itt leírt problémára, melyet név nélkül közlünk. Ezt a kérés alatti űrlapon lehet megtenni, szintén anonim módon. A hozzászólások főként feltételezést, kérdést és javaslatot kellene, hogy tartalmazzanak. Lehet több is mindegyikből.
- A feltételezés arról szól, amit a válaszoló feltételez a helyzettel kapcsolatban.
- Kérdés alatt azt értjük, amit a megkeresőnek érdemes feltenni saját magának a helyzetével kapcsolatban.
- A javaslat lehet praktikus teendő, de bármilyen egyéb ötlet is, ami javíthat a helyzeten. A direkt tanácsok, konkrét előírások kerülendők. A javaslatok megfontolása és mérlegelése a megkereső felelőssége.
- A válaszok összesített, egybe dolgozott formában lesznek nyilvánosak. Remélhetőleg a megkeresőn túl másoknak is segítséget nyújtva.
Köszönjük a bizalmat és a hozzászólásokat is.
"36 éves nő vagyok egy évek óta kihűlt, egyébként már 12 éves házasságban. A férjem a kereskedelemben dolgozik, kezdetektől, egyszerű, jóravaló ember. Felnőtt korban érettségizett, aztán kialakult egy nem túl súlyos, de tartós krónikus betegsége, olykor elég rosszul van. Sokat dolgozik, mindig is azt mondta, hogy majd eltart, ami igaz is, bár nem túl magas színvonalon. Ezért nem is kellett dolgoznom, hivatalosan a vállalkozásban vagyok alkalmazott. Jól tartom magam és ez a feladatom is, ennyi a szerepem, meg a háztartás és a gyerek. Nagyjából ennyi az életem, sőt az életünk.
Van egy hat éves lányunk, szerintem szépen neveljük, a férjem jó apa, már amikor előfordul. Mindkettőnkhöz kötődik és érzi a feszültséget köztünk.
Ami változott, hogy az utóbbi években a férjem először szerencsejátékozni kezdett, tippmix, nem értek hozzá, majd újabban az alkohol került előtérbe. Azt mondja szórakozás, meg kell neki a feszültségoldás. Régebben nem ivott, már sok évvel ez előtt, az utóbbi két évben viszont egyre inkább, ősz óta pedig rendszeresen. Nem agresszív, nem bánt minket, csak ül bambán. Közben a vállalkozást is kezdi elhanyagolni, bár elég sokat dolgozik még mindig, de ez inkább csak időben igaz, nem figyel úgy oda, sok a panasz. Megértem én, hogy a betegsége is, meg bele is fáradt, de én is belefáradtam. Már nem az az energikus, humoros férfi, 40 éves korára egy megtört ember lett belőle, és könnyen belőlem is.
Olykor ígér ezt-azt, volt is hogy hetekig nem ivott, egy időben még az AA-ba is elment, de már nem érdekli, mint aki nem akar meggyógyulni. Én meg mindent megpróbáltam, volt ami be is vált egyszer-kétszer, de azután nem. Már nem tudok hatni rá, és lassan nem is akarok.
Ráadásul egy érettségivel és egy közepes szakmával, amit alig gyakoroltam, és az is régen volt, nem tudok elhelyezkedni, most egyébként is nehéz. Mennem sincs hova, anyámmal nem jó a kapcsolatom, bár talán befogadna egy időre, de nem megoldás. Meg félek, ha itt hagyom a férjem teljesen leépül, azért azt sem szeretném. De közelről végignézni sem ugyanezt lassabban. És hogy a lányom ebben nőjön fel.
Utólag látom, miket rontottam el, de ez most nem nagyon segít, valami megoldást keresnék. Tudnának-e ebben segíteni?"
A segít6 válasza:
Felmerült feltételezéseink:
Eléggé kihűlt a kapcsolat, nem sokat jelentenek egymásnak és aktuálisan nem is sokat tennének egymásért – a hamu alatt viszont még mindig van valami kis parázs. Nagy feszültséggel van Önben, a félelem, aggódás és az "elég volt ebből" hangulatok váltják egymást. A kilátástalanság, tehetetlenség várakozást, passzivitást okoz, közben meg egy sürgetés, aktivitási indíttatás is megjelenik. Az ellentétes ösztönzések állandó feszültséget, szorongást okoznak.
Felmerült kérdéseink:
Szereti a férjét? Szeretné megmenteni a kapcsolatukat? Képes a változásra esélyt adni? Képes arra, hogy így folytassa, végig nézze a szellemi, erkölcsi, anyagi leépülést? Képes arra, hogy kilépjen a kapcsolatból? Képes arra, hogy új életet kezdjen (elvált nőként)? Van még valami érzelmi szál, vagy csak a felelősségérzet munkálkodik a mélyben? Maga lesz az oka, ha a férje teljesen leépül? Meddig lehet ezt bírni, és mi lesz, ha már nem? Miről gondolja utólag, hogy már látja, miket rontott el, azonban ez a látás nem segít?
Felmerült javaslataink:
Ezek a kérdések csupán arra szolgálnak, hogy önmagával legyen tisztában, ha a válaszokat ki tudja mondani, ön is másképp láthatja az életét, akkor mások lehetnek a célok is. Vessen számot saját magával. Érdemes lehet tisztázni aktuális érzéseiket egymás iránt, ha ez békésen megoldható. Az önmegvalósítás, önállóság igénye is felmerült, érdemes lehet ilyen irányban tájékozódni, mozdulni. A kapcsolati gond mellett egzisztenciális és függőségi probléma is említve volt – ennyi nehézségnél szakember bevonása már meggondolandó.
